"Narancslekvár" érdekes egy cím az biztos. Nem is terveztem megnézni, de mivel vámpírokról szól. és természetesen én imádom őket, ezért muszáj voltam megnézni. Nem hibáztam vele. Igaz nem lett a kedvencem, de azért meglehet nézni.
Ország: Korea
Cím: Orange Marmalade, Orange Marmaleideu
Év: 2015.05
Műfaj: Fantasztikus, Iskolai, Romantikus
Epizódok száma: 12
TV csatorna: KBS2
Szereplők:
Yeo Yin Goo - Jung Jae Min
Lee Jong Hyun - Han Shi Hoo
Yoon Ye Hee - Song Sun Hwa
Sing Jong Ho - Han Yoon Jae
Jo Yi Hyun - Beak Joseph
Kim Seol Hyun - Baek Ma Ri
Gil Eun Hye - Jo Ah Ra
Ahn Kil Kang - Baek Seung Hoon
Lee II Hwa - Kang Min Ha
Történet:
A vámpírok és az emberek békét kötöttek egymással, de ez nem azt jelenti, hogy a két faj között nagy lenne az egyetértés. Baek Ma Ri egy csendes, visszahúzódó vámpír lány, aki titkolja azt, hogy ki is ő valójában, mivel nem akar a gúnyolódás tárgyává válni. Épp ezért, ha teheti kerüli őket. Egyik nap azonban fenekestül felfordul az élete, amikor hazafelé tartva véletlenül beleharap Jung Jae Min nyakába, aki nem más mint az iskola legnépszerűbb fiúja. Jae Min a történtek után nem tudja kiverni a lányt a fejéből, és mindent elkövet annak érdekében, hogy meghódítsa a lányt...
Véleményem:
Hogyan is ragadt magával a sorozat, amikor nem szeretem a drámai túlzásokat? Volt olyan színvonala az egész történetnek, ami tartotta bennem a lelket egészen a végéig. Őszintén lenyűgözött az a merészség, hogy nem szokványosan ragadták meg, ezt a vámpír ember szerelem dolgot. Állítólag az Orange Marmalade egy népszerű adaptációja egy webtoonnak, de igazából nem más mint az elődje. Ez azonban számtalan kliséhez vezetett.
Először izgatott az ugratások benne, de a későbbiekben ez átcsapott nyálas romantikába. A misztikus vámpír lány és a kutya szemekkel bámuló, utána vágyakozó Jae Min között.
Jeo Yin Gu egy kiváló színész. Néhány másodperc alatt megnyer magának. A CNBLUE-ból Lee Jong Hyunért már oda vagyok és ez csak egy plusz volt.
Én el voltam ragadtatva. A Sorozat meghaladta a várakozásomat. Igazán jó volt, hogy bevezetett a történelembe, hogy a vámpírok, hogyan is próbálnak kijönni az emberekkel. Gyakran vissza emlékeznek arra, hogy a mai világban milyen megkülönböztetésnek voltak kitéve, de igazából nem csak most, hanem akkor is amikor a múltban járunk. Ráadásul ezeket feldobták könnyed, vidám hangulattal és így az egész megkapta azt a keretet ami neki kijárt.
A 4. epizód fordulópont volt számomra. A tempó hirtelen felgyorsult és olyan volt, mintha hirtelen egy másik doramában találtam volna magamat. A történetben hirtelen olyan kiskapuk és kérdőjelek merültek fel, hogy az nem igaz. Egyszerűen nem értettem, hogy akkor ez most hogyan is kapcsolódik az eredeti sztorihoz (itt most a Joseon korszakról van szó). Ha nincs meg bennem az a bizonyos kíváncsiság, hogy mi lehet a vége, akkor biztos nem nézem végig. Bár az alap elvem az, hogy sorozatot sosem hagyok félbe, de akkor is.
Aztán még magamat is meglepve pont a Joseon-os részek tetszettek a legjobban. Pedig alapjáraton nem szeretem a történelemmel kapcsolatos filmeket, sorozatokat, könyveket (szóval semmit ami történelmi). De ez mégis magával ragadott és élveztem. Nagyon élveztem Si Hoo történetét a Jaeson korszakban. Az ő karakterét itt tudtuk jobban megismerni, kapott egy olyan mélységet a karaktere ami hihetetlenül aranyossá és sokszor már már gyámoltalanná tette.
- A bromance Si Hoo és Jae Min között aranyos és megható volt.
- A szerelmi rész Jae Min és Ma Ri között megnyerő volt, de Jae Min rendes és kiszámítható.
Érezni lehetett Si Hoo felől az elfojtott szerelmet Ma Ri iránt. Ez tisztelet teljes volt, de szívet tépő. A mellékszereplők érdekesek voltak és a háttértörténetük teljesen lezárta a hiányosságokat. A végére teljesen elmúlt minden kérdésem, mert mindre kaptam egy választ.
Élveztem az egyre növekvő konfliktust az emberek és a vámpírok között. Igazán érdekessé tette a dolgot.
A kémia nagyon jól mozgott a két főszereplő között, bár tipikus K-Drama divat az, hogy a végén kicsit rohantak a dolgokkal.
A zenének a dallama fülbemászó volt, de nem igazán emlékezetes.
Összességében az Orange Marmalade jó volt, de volt egy olyan pillanat, amikor elvesztette az érdeklődésemet. De nem volt teljesen időpocsékolás, mert a maga módján érdekes volt.
Szóval elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a vámpírokat és a történelmi doramákat, mert a sorozat háromnegyede a Joseon korban játszódik, de mindenki számára érdekes lehet egyszer megnézni.
A Japán szokás nagyban eltér a nyugatitól. Február-én a lányok/nők csokival ajándékozzák meg a férfiakat, de akár a kollégájukat is meglepik kis finomságokkal. Egy hónappal később a Fehér napon (White Day) viszonzásul kis aprósüteményeket kapnak ajándékba
Dél-Koreában más hónapok 14.napja tekinthető Valentin napnak. Igazából ugyanezzel a jelentéssel bírnak. A Valentin nap és a White Day mellett a félszigeten a Black Day is feltűnik. Ez azt jelenti, hogy aki sem február 14-én, sem pedig március 14-én sem kapott ajándékot, az április 14-én gyászolja. Ilyenkor jajagmyeont esznek ami lényegében egy fekete szósszal készített tészta étel.
